Fair Trade,
azaz Méltányos Kereskedelem
De mitől válik méltányossá a kereskedelem, és mi közünk van hozzá?
Senkinek sem újdonság, hogy a világ népességének nagyobb része sokkal rosszabb körülmények között él (illetve gyakran: tengődik, nyomorog), mint mi itt, Európában vagy a világ más, összehasonlíthatatlanul jobb életkörülményeket biztosító régióiban. Azt is tudjuk, hogy ők (Afrika, Ázsia, Latin-Amerika lakói) termelik kedves élelmiszereink egy jó részét, mint például a kávét, a kakaót, a teát, a banánt. Ők megtermelik, mi kifizetjük és megesszük-megisszuk, majd ezzel kész is a kölcsönösen mindenki számára hasznos kapcsolat. Vagy mégsem?
Nem egészen. A világpiacot uraló vállalatokkal szemben a kistermelő nincs alkupozícióban: annyiért kell eladnia a terményét, amennyit ajánlanak érte a két piaci szereplő között meghúzódó közvetítők. A kávé számtalan kézen átmegy, mire hozzánk elér, és mindenki ráteszi a maga hasznát – ennek tudatában a közvetítő gyakran arcátlanul alacsony összeget kínál a felvásárláskor.
Ez a fajta, a világpiacra termelő, iparosított modell ellentéteként igyekszik egy másik alternatívát kínálni a nemzetközi Fair Trade mozgalom egy új, a fenntartható fejlődés elveit tiszteletben tartó gazdasági modell megalkotásával. Az érdeklődő és a feltételeket vállaló termelők és farmerek ebben a rendszerben helyi szövetkezetekbe tömörülnek, amely számukra egy párbeszéden, átláthatóságon és tiszteleten alapuló kereskedelmi partnerséget nyújt.
Az International Fair Trade Organization biztosítja, hogy egy tisztességes bér kerüljön kifizetésre számukra, amely leginkább úgy lehetséges, hogy minél kevesebb gazdasági szereplőt von be ebbe a kereskedelmi láncolatba.
A szövetkezetek feladata az érdekképviselet, de más célokat is betölthetnek. Szervezik a gazdák képzését (például a biotermelésre való átállás ösztönzése), biztosítják az infrastruktúrát (többek között a teherautókat, amelyeket egy-egy családnak nem lenne érdemes beszereznie), a nagyobb méretű szövetkezetek néhány adminisztratív dolgozót is foglalkoztatnak. A működésük mindig demokratikus, a gazdák maguk közül választják meg néhány éves időtartamra a tisztségviselőket. Emellett, ha egy szövetkezet vállalja, hogy közösségi programot valósít meg belőle, akkor jogosulttá válik a fair trade prémiumra is, amely egyfajta extra támogatás. Ebből a helyi igényeknek, szükségleteknek megfelelően épülhet út, iskola, orvosi rendelő vagy vízvezeték-hálózat is.
És még egy megfontolásra érdemes szempont. Azt is tudjuk ezekről a kistermelőkről az úgynevezett „globális Délen”, hogy ők okozták az éghajlatváltozást a legkevésbé, a következményei mégis őket sújtják leginkább. Akiknek az egyetlen bevételi forrása a néhány hektárnyi földje, azokat egy-egy aszály, hurrikán vagy árvíz teljesen tönkre tud tenni. A gazdáknak a mindennapos megélhetésen túl muszáj az ilyen eshetőségekre is fölkészülniük.
És hogy mi közünk mindehhez? Mai világunkban a globalizáció egy olyan létező jelenség, amelynek tagadhatatlan következménye, hogy az, amit a világ egyik pontján megteszünk, az hatással van tőlünk sok ezer kilométerre élő embertársaink életkörülményeire is.Mi abban hiszünk, hogy ebben a globalizált világban felelősek vagyunk egymásért és fogyasztói szokásaink felülvizsgálásával és tudatosabbá tételével pozitív változásokat tudunk elérni azok életszínvonalának javításában, akik naponta a mi fogyasztási javainkért fáradoznak.
Minden fogyasztói döntés szavazat, és mi egy igazságosabb világra voksolunk, ahol meg lehet élni tisztességes munkából, tisztességes bérezéssel. Ahol tiszta lelkiismerettel kortyolgathatjuk a reggeli kávénkat.